Tegnap este, mikor a konyhámban ücsörögve néztem, hogy forgatja a legjobb airfryer a csirkemellcsíkokat, azon kaptam magam, hogy megint az egészségemen jár az eszem. Tudod, múlt héten voltam dokináál rutin vizsgálaton, és hát nem örültem, amikor közölte, hogy magasabb a vércukrom a kelleténél. „Figyelj” – mondta – „jobb lenne, ha beszereznél egy rendes vércukormérőt, és követnéd az értékeidet.” Na hiszen, gondoltam, ez nem nagy ügy, bemegyek a neten valamelyik boltba és rendelek egyet. De nem így lett.
Azt hiszem, hajnali 2 is elmúlt már, mikor még mindig a laptopom előtt görnyedtem. A szemem majd’ kiesett a sok böngészéstől, amikor végre rátaláltam egy oldalra, ahol normális emberek írták le a tapasztalataikat a különböző készülékekről. Volt ott minden – fotók, vélemények, na meg persze a szokásos marketing duma is. De ami igazán megfogott, az Marika néni sztorija volt, aki pont olyan tanácstalan volt, mint én, aztán végül rátalált a tökéletes készülékre. Meg az a srác is, aki rendszeresen fut, és részletesen leírta, hogy miért vált be neki ugyanaz a modell.
Komolyan mondom, elképesztő volt látni azokat a videókat, ahol bemutatták a különböző kütyüket. Különösen az ragadta meg a figyelmemet, amikor egy arc elmagyarázta, hogy mi a különbség a pontosság meg a használhatóság között – na, ez tényleg felnyitotta a szemem. Még jegyzeteltem is, pedig azt utoljára talán az egyetemen csináltam. Az árak meg… hát, voltak ott egészen durva összegek is, de szerencsére kiderült, hogy nem kell egy vagyont költeni ahhoz, hogy jót kapjak.
A végén egy olyan készülék mellett döntöttem, ami nemcsak mér, hanem okoskodik is – össze lehet kötni a mobilommal, meg minden. Kicsit húztam a számat az ára miatt, de aztán arra gondoltam, hogy a egészségem megéri. Azért még utoljára rákerestem az értékelésekre – tudod, hogy van ez, az ember sosem lehet elég óvatos. De megnyugodtam, amikor láttam, hogy a többség szerint jó választás.
Utána már csak az volt hátra, hogy várjak. Naponta vagy százszor néztem meg a futár app-ot, hogy merre jár a csomagom. Amikor megjött, olyan izgatott voltam, mint kiskoromban a Mikulás-váráskor. Bevallom, először kicsit megijedtem a sok gombtól meg funkciótól, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen pofonegyszerű az egész. Most már úgy kezelem, mintha világéletemben ezt csináltam volna.
Ma már csak mosolygok az egészen. Három hónap alatt annyit tanultam a testemről, amennyit eddig összesen nem. A doki is meg volt elégedve a múltkor, amikor megmutattam neki a grafikonokat a telefonomon. Persze, tudom, hogy még van mit javítani az életmódomon, de legalább most már látom, hogy merre tartok. És ha már itt tartunk, ideje is megmérnem magam – csak előbb megnézem, mi maradt abból a csirkéből az airfryerben.